Barna medve
A barna medve a medvefélék családjának legsikeresebb faja, az egyik legnagyobb termetű szárazföldi ragadozó.
Teste 1-3 m hosszú, tömege ennek megfelelően 100-800 kg. A barna medve a gyakorlatban tipikus mindenevő; megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, éppen rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt. A táplálék után kutatva előszeretettel ássa ki az üreglakó állatokat, mint például az egereket, mormotákat. Étrendjében kiemelt helyen szerepelnek az ízeltlábúak, így például a molyok lárvái, a mézet pedig közmondásosan kedveli.
Grizzly medve
A grizzlymedve vagy röviden grizzly a barna medve Észak-Amerikában honos alfaja. Szürkemedvének is nevezik. Elterjedése, élőhelye. Valamikor Észak-Amerika egész nyugati részén honos volt. Száz éve még a nyílt prérin is előfordult de a vadászat és az ember térhódítása a járhatatlan hegyekbe szorította vissza, olyannyira, hogy 1975-ben felvették a veszélyeztetett állatfajok vörös listájára. Ma már jóformán csak Alaszka Yukon tartományában és a Sziklás-hegység nemzeti parkjaiban vannak olyan, kiterjedt területek, ahol nagyobb számban és szinte háborítatlanul él.
Rövidfejű medve
A rövidfejű medvék közül az Észak-Amerikában élt óriás rövidfejű medve nőtt a legnagyobbra: a marmagassága 1,5 méter volt, de a hátsó lábain állva a 3,4 méter magasságot is elérte. Így hosszméretei alapján mintegy kétszer akkora volt, mint a ma élő barna medve. Azonban a barna medvékkel ellentétben ők sokkal karcsúbbak voltak, a nyakuk rövidebb, a lábaik pedig hosszabbak voltak: így a 700 kg-os becsült tömegükkel csak valamivel voltak nehezebbek náluk. Mindenesetre félelmetes látványt nyújthattak. A mai medvékhez hasonlóan a hímek mintegy 20%-kal voltak nagyobbak, mint a nőstények.
Életmódjuk A rövidfejű medvék Amerika nyílt térségein éltek: Észak-Amerikában a tundráktól a prérikig, Dél-Amerikában pedig a pampákon, ahol a mai medvékkel ellentétben inkább a különböző, közepes termetű sztyeppei növényevőkre vadásztak, de a dögöt sem vetették meg. Legalábbis erőteljes állkapcsaikból erre következtetni. Az újabb kutatások feltételezik, hogy gyakran vehette el a más ragadozók által már frissen elejtett zsákmányokat. A mai medvék viselkedése alapján az is feltételezhető, hogy inkább magányosan éltek.
Fekete medve
Első rápillantásra is különbözik a barna medvétől. Keskenyebb a feje, arca hegyesebb, de homloka előbbre áll, talpa jóval rövidebb. Bundája is teljesen más jellegű és színű. Szőrzete hosszú és sima, merev, csak a fej elülső részein rövidebb. Színe fényes fekete, csak az arc két oldalán hajlik sárgás színűre. A fekete medve testhossza nem több mint 2 méter, vállmagassága valamivel több mint 1 méter.
Előfordulása Amerika északi részén minden erdős vidéken megtalálható. Találkozhatunk vele a keleti partvidékeken ugyan úgy, mint Kaliforniában; a messze északi tájaktól Mexikóig honos.
Jeges medve
A jegesmedve elterjedési területe az Északi-sarkvidék jégmezőinek déli része. A legtöbb jegesmedve szinte sohasem teszi a lábát igazi szárazföldre, többségük egész életét a sarkvidék befagyott vizein, a lassan sodródó jégmezőkön tölti. Csak a párzásnál mennek stabil helyre.
Megjelenése: A ragadozó emlősök rendjének legnagyobb testű képviselője. Teste nyúlánk, feje és arcorra megnyúlt, szemfoga gyengén fejlett, apró füle és rövid farka csökkenti a hőleadást. Szeme kicsiny, nyaka hosszú, lábai a többi medvéénél jóval szélesebbek és hosszabbak, lábszárai rövidek, de vastagok és izmosak, ujjait csaknem hosszúságuk feléig úszóhártya köti össze, karmai rövidek. A többi medvéknél jóval nagyobb; testhossza 2,5-3 méter; vállmagassága 1,3-1,4 méter, a hím testtömege 400-600 kg; a nőstény testtömege 300-400 kg. Bundája tömött szőrű, és a mai élő emlősök legjobb hőszigetelő szőrzete. A fiatal példányoknál ezüstfehér, az öregeknél sárgás árnyalatú. Nem alszik igazi téli álmot. Zápfogainak felülete tarajos.